Naplementekor hagytuk el El Yaque-t, este 10 körül pedig már egész büszkék voltunk rá, hogy megszoktuk a tengeri hullámzást. Ekkor a szigetcsoportból kiértünk a nyílt tengerre és rájöttünk, hogy az addigi hullámzás az addigihoz képest egy lakótelepi fürdőkádéval volt egyenlő. Egy gyorsreagálású hányózacskóárus (ezt a szót nem húzta alá a helyesírás ellenőrző...) komoly forgalmat bonyolított volna az első órákban a közel három méteres hullámok között.
A természet szépsége kettőnkkel azonban teljesen elfeledtette a rosszullét gondolatát is. Összeadtuk, hogy eddig összesen hány csillagot láttunk életünkben, megszoroztuk százzal, és még annál is több világított a fejünk fölött! Sajnos a fénykép próbálkozások inkább egy kiscsoportos óvodai rajzversenyen érnének el helyezést (ott is csak vigaszdíjat), ezért nem szerepelnek itt. A hold errefelé úgy jön fel, mint egy fél narancs, aminek az egyenes része van fölfele. Konyhai eszközök kedvelői kedvéért: először lapos tányér, aztán mély, aztán salátás tál.
Éppen azon tanakodtunk, hogy a nagy a baj, ha a göncöl szekér is felborult, amikor fura árnyak vettek körül minket. Leírhatatlan érzés volt a hold fényében először meglátni a delfinek hátát! Nagyjából 20-30 delfin döntött úgy, hogy negyed órás spontán delfin show-val szórakoztat minket. Lehet, hogy ez még a NatGeo-ra kevés lenne, de itt a bizonyíték, hogy nem csak a rum ültette az emléket a memóriánkba:
Gyors reggeli után kedvenc motorcsónakunkkal meghódítottuk a szárazföldet! Természetesen némi szörf felszerelést ide is hoztunk, de sajnos túl nyugodt volt a lagúna aznap szél tekintetében.
Először kilépni Tortuga szigetére két dolgot jelentett egyszerre. Egyrészt megállt az imbolygás, másrészt elénk tárult ez a látvány:
Így hát ámultunk
bámultunk
örültünk
ahol Ádi még a világ végén sem feledkezik meg a szponzorokról!
A Kárpát-medencei decemberhez szokott bőrünket az 50+ naptej sem védte eléggé, így a nap további részében inkább a hajón próbáltuk felvenni a tengerészek életritmusát. Igyál sok rumot, élvezd az életet, igyál sok rumot, szeress hajón lenni, igyál sok rumot, legyél kedves mindenkivel, igyál sok rumot és soha ne kapkodj.
(utóbbi a képnek az érdekessége, hogy próbálgattam a GoPro távirányítóját, és véletlenül felvettem másfél órányi anyagot. Visszanéztük, és büszkén konstatáltuk, hogy másfél órán át semmit nem csináltunk! :) Ha valaki szeretné, szívesen odaadjuk DVD-n a vágatlan verziót)
Másnap Ricardo kapitány és Carlos, a fekete ninja egy közös fotóra is hajlottak, így fejezték ki tiszteletüket a tengerész gyorstalpalón mutatott lelkes részvételünk iránt.
A taps természetesen a két velünk utazó családnak jár, akik hősiesen kiállták a nyílt tenger próbáját!
Ezen a mesebeli tájon a szerelem se kerülhetett el minket, Zoli fejét például Gréti csavarta el teljesen
Hazafele megéheztünk, így a szakemberre bíztuk, hogy intézkedjen. Nem sokkal később letörölhetetlen vigyorral büszkélkedett egy konzerv léttől megmenekült tonhallal, amit Carlos a ninja 2 méteres hullámok közt imbolyogva a fedélzeten úgy filézett ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A szebb napokat is megélt hal fél óra múlva már hagyma és zöldség ágyon felkockázva izzadt a serpenyőben, mi pedig megtapasztaltuk milyen az igazán friss hal íze. Röviden? Zseniális!
Ricardo, a folyton tintás tengeri medve elmondta, hogy az utolsó pillanatban, amikor a Nap lebukik a horizonton, egy zöld villanás látható nagyon rövid ideig. Tényleg így volt. Idén nekünk ezt hozta a Jézuska.... Boldog karácsonyt!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon jó az írás, főleg úgy,hogy a bankár az öcsém,Mariann a kedvenc sógornőm, Jázmin és Gréti a tündéri keresztlányaim...:) Jó szelet a további szörfözéshez...
VálaszTörlésSzeva
VálaszTörlésKiraly poszt.
Mennyibe kerul a hajo berlese kapitannyal egy hetre?
Marciusban lenne esedekes ... :)
Udv
Hello,
TörlésEzt én nem tudom megmondani sajnos, hülyeséget meg nem akarok írni. Szerintem ez elég sok mindentől függ, de ha van konkrét elképzelés akkor vegyétek fel a kapcsolatot Zsoltival.
Üdv,
Zoli