Tegnap voltunk egy mangróve túrán, pedig azt se tudtuk, mi
az a mangróve. Nos, lényegében egy fa, aminek a gyökere furcsamód nem a földben
van, hanem a vízben és a levegőben. Így néz ki:
Délelőtt 10-kor indultunk el a sziget két részét összekötő
terület fele, ide:
Rodrigez, a taxis 500 helyi buznyákért elvitt minket,
megvárt, visszahozott, és a kedvenc sztorijaival szórakoztatott minket, cseppet
sem zavarta, hogy csak az angol részét értjük meg a bilingvis kiselőadásnak. Vidáman
terelgette 717000 km tapasztalattal rendelkező Toyotáját, mondta, hogy ha
szeretnénk, nyugodtan vezethetünk is, de mi illedelmesen visszautasítottuk a
kedves gesztust. Egy országúton utolértünk egy rohadó fehér Cadillacet, rajta a
CV felirat. Zolit bátorította, hogy húzza le az ablakot, és kérdezzen rá az
árára, mert a CV azt jelenti, hogy eladó. Kis unszolás után tényleg lehúztuk az
ablakot, melléálltunk 70-nél, 3 sávosra bővítve az amúgy 2x1 sávos utat, és
megtudtuk a tulajtól, hogy 30.000 buznyák a tragacs. Fintorogtunk kicsit, hogy
drága, úgyhogy agresszívan legyorsultuk.
Megtudtuk, hogy az országban gyakorlatilag nincs KRESZ,
annyi droggal és alkohollal vezethetsz, amennyi beléd fér. Ötévente egyszer
előveszik a poros traffipaxot, ilyenkor 3600 forintnyi büntetés után lehet továbbmenni.
Büszkén lobogtatta a kesztyűtartóba bekészített 10.000 Bolivárt, és hozzátette,
hogy ez mindenre elég (have money, no trouble). Ha megölsz valakit, azért is
csak pénzbírság jár, kifizeted a 17000 forintot, és mehetsz is a dolgodra. Jót
hahotázott, amikor megtudta, hogy Európában jogosítvány, büntetőpontok, és
hasonló baromságok vannak.
Juanito, a motorcsónakos túravezetőnk csillogó szemmel
dörzsölte a tenyerét, amikor meglátta a két német turistát, egy perc múlva
pedig már teljes gázzal mentünk, ugyebár az üzemanyaggal nem érdemes spórolni.
Zolit meguntam, úgyhogy kitettem egy szigeten, és az új barátom
Patrik lett, a tengeri csillag:
Keleföldön nevelkedett legényként igencsak lenyűgözött a
tenger látványa, ugyanis kedves túravezetőnk úgy döntött, elszív egy cigit az
északi részen, addig nekünk szabadfoglalkozás. Ez rosszul esett, mert a parton
nagyon rossz idő volt, a hullámokat utálom, az ég borzalmasan nézett ki,
mindenhol felhők, és a nagy tömegtől mozdulni se lehetett. Najó bevallom, azon
se lepődtem volna meg, ha Jack Sparrow hajóját látom meg a horizonton J
Időközben visszatért Zoltán, nagy örömömben csináltam egy jó magas képet róla:
Előszedtük a kocsmából a koktéloknak köszönhetően egyre
kedvesebb túravezetőnket, és elindultunk visszafelé. Szilikon ország szülötte
jól kiröhögte ezt a két hegyet, hogy milyen kis laposak. Csúnya dolog volt tőle
főleg úgy, hogy a hetedik napon már az ilyen kis természeti szépségeket is
értékeljük…
Hans, a jól tartott német turista:
Visszafele Juanito megcsillogtatta manőverező képességét,
néhol tényleg csak egy csónaknyi hely volt.
A főhadiszálláson elköszöntünk a mestertől, kifizettük neki
a nevetségesen alacsony díjat egy kis borravalóval (így került annyiba, mintha
a Blaha aluljáróban pisiltünk volna egy jót)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése